Nyerj vagy veszíts, az angliai csapat segített nekünk újra felkarolni a zászlót

Mégis bocsánatot kért, és én csak előadom, mert mindössze négy évvel ezelőtt ezt a zászlót, hogy ne öleljék fel, Ukipnek támogatták, mivel „tiszteletlen”. Az islingtoniták nem akarták elkerülni a munkásosztályokat! Bízom benne, hogy Ed már megnyugodott, és Emily teljes arcfestésű lesz szombatra, készen áll Ingerlandre. Ki nyeri a Világkupa negyeddöntőjét? Nyolc rajongónak van véleménye. Bővebben

Nem tudom, hogy „futball jön haza”, vagy ez mit is jelent. De tudom, hogy otthonomat angol zászlók veszik körül, és olyan módon büszkén mutatják ki őket, mint néhány évvel ezelőtt. A legtöbb ember azt akarja, hogy Anglia jól jusson. Még a közömbösségem is ingatag – úgy tűnik, hogy imádnivaló csomó.Egy szélsőséges zsarnoknak kell lennie, és arra törekednie kell, hogy a közösségi médiában észrevételeket tegyen a külpolitikáról, és ne maradjon mögötte. De mindig vannak olyanok, akik megcáfolják magukat az erkölcsi fölény buborékcsomagolásában, mert a hazafiság kis emberek számára szól. De senkit sem érdekel – olyan, mintha azt gondolná, hogy a Szeretet-sziget bojkottálása csapás a heteronormativitás ellen.

Mindazonáltal egy olyan generációból származom, amely nagyon rossz kapcsolatban van az angliai zászlóval. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha is láttam ilyenat, amíg az 1970-es évek végén Londonba költöztem, és ez csak a bajt és a veszélyt jelentette, fasiszták, skinheads és erőszakos rasszisták formájában.

Mielőtt Ken Livingstone elment penészesként csodálatos GLC rendezvényeket szervezett, amelyek egyikét a sieg-domborító zászlóhullámok szakították meg.Ijesztő volt.

Tehát amikor Britpop becsomagolta magát az unió aljzatába, még mindig óvatos voltam. Az 1990-es évek során azon gondolkodtunk, vajon a zászló oly könnyű-e újrafelhasználni. “A szakszervezeti jackban nincs fekete” – mondta Paul Gilroy az akadémikus, és valójában nagyjából ugyanez mondható el a teljes Britpop jelenségről.

Meglepett, hogy Paul Mason írót láttam. csipog egy képet magáról, az arcára festett Anglia zászlóval – mivel cikkeket írt, hogy elutasítja Englishness mint identitást. Amikor a volt munkaügyi képviselő, John Denham megtámadta, Mason gnómiai hangon hangzott: „Etnikai hovatartozásom brit – állampolgárságom proletár.” Okey dokey.A brit nem etnikai hovatartozás, de úgy tűnt, hogy élvezi önmagát, oly sokféle löket és mindent.

Mindazonáltal feltűnő az, hogy amikor megbeszéljük ezt a csapatot, és mit jelent ez számunkra – egy megosztott nemzet a Brexit által – A brit és az angliságosság túl gyakran összekeveredik, vagy felcserélhetően használják őket. Ami bosszantó.

Gareth Southgate, a kedves mellény, az angol nyelvről beszél. A fiatal csapata 11 színezett színes csapatával többnemzetiségű. „Olyan csapat vagyunk, amely a modern Angliát képviseli. Angliában egy kis időt töltöttünk azzal, hogy egy kicsit eltévedtünk arról, hogy mi a modern identitásunk…Természetesen mindenekelőtt a labdarúgó eredmények alapján ítélnek meg.De van esélyünk más, még nagyobb dolgok befolyásolására is. ”

Szeretem az alulbecsülést és azt, hogy inkább megmutatja, mint elmondja nekünk, hogy mi lehet egy modern angol identitás. Az angolszágosság továbbra is a bal oldali kínos fogalom, és hosszú ideje azt állítottam, hogy ha ezt nem sikerül megválaszolni, akkor ezt a területet teljes mértékben jobbra adjuk át; hogy ha Anglia nem tud magáért beszélni, akkor talál módot. A Brexit természetesen így értelmezhető, bár a skót függetlenségi népszavazás során egyértelmű volt, hogy az Egyesült Királyság valóban az angol uralom fantáziája.Az Írországgal szembeni tudatlanság és figyelmen kívül hagyás, mivel a szavazás egyszerűen megerősíti ezt.England nyertese azt mutatja, hogy megrázhatja a múltot – és nem csak a pályán | Jonathan Freedland Bővebben

Akkoriban túlságosan egyszerű volt, hogy a hazafiság minden megjelenítését mind bal, mind jobb oldalról karikaturálja. A bal oldalon továbbra is zavarban marad, és a nemzetköziességről és a lokalizmusról folytatódik mindenhol, Anglia kivételével. A jobboldali zászlóval továbbra is megrontja a politikai korrektséget szolgáló történeteket.

A Remain továbbra is érzelmi intelligenciájának hiányát mutatja, miközben kellemetlennek tartja az anglishnességet, bár Anthony Barnett „Anglia London nélkül” megfogalmazása volt, hogy távozott.Egy pillanatra történik valami, ami nagyobb, mint a futball: egy nyugodt és modern angol nyelvkép, amely azt mutatja, hogy nem az etnikumról szól, hanem többnemzetiségű, és csapatként játszhatunk.

Talán Remélem diadalmaskodik a tapasztalatok felett, de a kultúra mindig jelzi a változást, jóval a politika előtt. Lehet, hogy nem nyerjük meg a Világkupát, és soha nem hullámolhatom meg ezt a zászlót – de furcsa módon úgy vélem, hogy a futball már hozott valamit haza. Érdemes megünnepelni.