Mondd meg, honnan származnak az oroszlánok. A marokkóiak Madridtól Montrealig szenzációs csapatot válogattak össze

Bármi is lesz a Horvátország elleni vb-bronzmérkőzés eredménye, a marokkói labdarúgók hősként térnek hazájukba. Pillanatnyilag, jobban mondva az általuk képviselt országnak. Az észak-afrikai ország színeit Katarban védő csapat több mint fele nem Marokkóban, hanem máshol született. A csapat 26 játékosából mindössze 12 született ott; a bajnokság egyetlen más résztvevőjének sincs több “külföldi” a játékoskeretében.

A Chelsea csípős támadója, Ziyech, a csapat talán legnagyobb sztárja például a hollandiai Drontenben született. Végigjárta az Oranjes összes ifjúsági csapatát, beleértve a 21 éven aluliakat is. Amikor a katari világbajnokságon egy újságíró a Kanada elleni mérkőzés előtti sajtótájékoztatón arabul tett fel neki egy hosszadalmas kérdést a Belgium elleni szenzációs győzelemmel kapcsolatban, Ziyech szárazon válaszolt, miután megszólalt: “angolul, kérem”. Hiszen a marokkóiak anyanyelvét alig beszélik.

És már hét éve játszik az Atlasz Lionsban. Amikor 2015-ben az akkori holland válogatott edző, Ronald Koeman és a marokkói válogatott megkereste őt, hogy a Twente Enschede játékosa legyen, Ziyech meggondolta magát. “Anyám és a testvéreim azt mondták, hogy hallgassak a szívemre. És azt mondta, hogy Marokkót válasszam” – magyarázta választását utólag.

Országának lakossága valamivel kevesebb mint 40 millió fő, és további ötmillióan élnek Európában, ami az egyik legnagyobb diaszpórát jelenti az öreg kontinensen. Ez elég nyomós ok arra, hogy a Marokkói Királyi Labdarúgó Szövetség létrehozza a játékosmegfigyelők hálózatát, hogy játékosokat találjon a nemzeti csapat számára.

“Fiatal korban keressük meg a játékosokat, hogy a marokkói válogatottba toborozzuk őket. De nem kényszerítünk senkit, ez egy baráti beszélgetés a labdarúgóval és a családjával” – magyarázza Noureddine Moukrim, egy belgiumi ifjúsági edző és tehetségkutató, aki kilenc hosszú éven át volt Marokkó megfigyelője.

A katari marokkói válogatott négy tagja Belgiumban született, El Khannous 15 és 18 éves kora között még képviselte is. A kapus Bounou a kanadai Montrealból, a jobbhátvéd Hakimi Madridból, a csapatkapitány Saiss egy Lyon melletti városból, Boufal pedig egyenesen Párizsból érkezett. Cheddira olasz, Amrabat és Mazraoui holland, és a lista folytatható. Kanada kivételével egyébként az összes labdarúgásilag fejlett ország.

Ráadásul a fent említett 14 külföldi születésű játékos nem képviseli a csapat összes külföldi kötődését. A középpályás Sabiri hároméves korában szüleivel Németországba költözött, és öt mérkőzésen szerepelt az ottani válogatottban. A Barcelona jelenlegi támadójának, Ezzalzoulinak a családja viszont a hétéves Abdot vitte Spanyolországba. És végül is Walid Regragui edző is Franciaországból származik, de Marokkóban játszott.

Így jobban megérti, hogy védencei mit éreznek. “A világbajnokság előtt sok szó esett erről a kérdésről. Sok újságíró kérdezte, hogy miért nem veszek inkább olyan játékosokat, akik Marokkóban születtek. De megmutatták, hogy igazi marokkóiak, akik az életüket is fel akarják áldozni a válogatottért” – dicséri.

A kormány Külföldi Marokkói Közösségért felelős hivatalának tanulmánya kimutatta, hogy az Európában élő 18 és 35 év közötti marokkóiak közel kétharmada évente egyszer ellátogat az észak-afrikai királyságba. “Minden alkalommal, amikor odamegyek, leírhatatlan érzéseim vannak” – vallja Sofyan Amrabat, a verseny egyik felfedezettje.